Istenem, de menők voltak! Most meg, hát, hogy is mondjam, kissé nevetségesek ezek a ruhák. Főleg a B-ken. Persze, színpadon nem is olyan viccesek, ott még úgymond el is megy. De hordtunk hasonlót mi is a civil életben. Trapéznadrágom nekem is volt, hippi ingem is, csótányroppantóm, na az nem volt :D

Jó reggelt!

Ó, hát az ABBA...!
Gyűjtögettem az újságcikkeket, fényképeket. Nagy rajongójuk voltam :) Többek között azért, mert a nagy szerelmem1 azt mondta, hogy Agnetha az égi angyal, én pedig a földi vagyok. Így utólag nehezményezem a második helyet.
Szóval szép kor volt.
@cyan: Majdnem minden nevetséges a múltból. Aztán újra divatba hozzák :) A trapézgatya nálunk is kötelező volt és papucsban a tíz centis platform, bár akkor nem így mondták. Sajnos azzal sem magasodtam ki a tömegből, mert a tömeg is olyat viselt :)

Szép napot mindenkinek! ABBA-ékat puszilom, ha valaki arra jár, adja át legyen szíves! :)

ABBA múzeum. Nem tudom, ki üzemelteti, ki hozta létre (ötlete), de egyrészt megérdemlik, másrészt egy nagyon jó kordokumentum is. Nálunk ilyen nincs, pedig volt 1-2 együttes, szólista, aki megérdemelné. Persze az ABBA valami halászati cégben benne volt, halfeldolgozó tán. Mire leáldozott a karrierjük, már rég másból (is) megéltek. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy ők hozták létre a múzeumot is.
Okosak, amikor dőlt a pénz hozzájuk, befektették. Így öreg napjaik gondtalanul telik. Melyik magyar előadóról lehet ugyanezt elmondani?

@fiam: persze, de akkor is viccesek ezek a ruhák, vagy csak öregszem, és egyre inkább a konzervatív ruhákat hordom. Igaz, régen is azt hordtam, csak akkor még kicsit a divatot is követve, illetve amit a németországi unokatesótól örököltem. Így lett nekem a hetvenes évek közepe táján egyszerre 4 vagy 5 trapézgatyám :)
Nem vagyok magas, hozom a szép magyar női átlagot, de magassarkúban sosem éreztem jól magam. Volt egy klumpám (szintén német csomagból), na az volt a csúcs magasság a maga 5 centijével. Amúgy teniszcipő, Alföldi papucs. Mindkettő lapos talpú ugye.

A múzeum gondolata 10 éve érik. Végül Björn Ulvaeus aktív hozzájárulásával és számtalan szponzor anyagi támogatásával a Margitszigetre emlékeztető Djurgarden szigeten rekordidő alatt megépült. A többszintes épület földfeletti része szálloda. Az ABBA múzeum az alagsorban, Svéd zene "Hall of Fame"-nek

smhof.se/

a része. A nagyobb része.

WOW!!!!! Köszi, @skandikamera:, hogy legalább virtuálisan elkalauzoltál oda minket/engem! ;)

@Enchantée: :-)

@cyan: Amikről írtál, hordtam azokat is. De magassarkút szintén. Ahogy hallgattam ABBA-t, Nazarethet stb. Nem is tudom. A gimis bagázs rockos, csöves, parasztblúzos, alföldi papucsos társaság volt. A helybefalui közegben pedig tűsarkú szandálban, hímzett ruhában és DISCO-ba jártam :) Így utólag kicsit fura, akkor teljesen természetes volt nekem.
Most próbálok a koromnak megfelelően öltözködni - ami kis csúsztatás, mert nem is tudom, mikor vettem legutóbb ruhát magamnak; a tavalyi lagzis nem ér -, bár a saját készítésű "ékszereim" a hippikorszakot idézik. Amolyan késői (hervadozó) virággyermek vagyok kinézetre :D Ám a kollégisták nagyon szeretik és én minden alkalmat megragadok arra, hogy beszéltessem őket :)
És én is beszélhessek :D

@fiam: nálunk a suliban nem lehetett ilyen kirívóan öltözködni, az apácák nem tolerálták az ilyesmit. Farmert megtűrték, de csak, ha nem volt kopott és foltozott. De szabás-varrás órán a 60-as évek divatját kellett megvarrnunk, hiába lázadoztunk ellene. Szerintem a tanárnak nem volt kedve - vagy kellő tudása - megszerkeszteni egy modern fazonú trapézgatyát, így maradt az igencsak ódivatúnak számító csőnadrág (nem a csöves, cipőkanállal felhúzható csőnadrág!). Miután egy évben négyszer utazhattunk haza, így a nyári szünetre sűrűsödött a divatozásom.
Magassarkút sosem szerettem, nem tanultam meg benne járni. Fájt is a lábam, így azt az élményt kihagytam.
Most meg már azt veszek fel, amit a nagyfiamtól öröklök, amit kinő vagy megun, azt átnézem, ami tetszik, hordom. Cipő többnyire edzőcipő, télen bakancs, kiöltözésre meg van 1 darab normális fekete félcipőm, azt veszem fel. Kiöltözés: komoly gondban szoktam lenni, mi a ménkűt vegyek fel, mert a ruhatáram kimerül a farmer, póló, pulóverben.

@cyan: Külön puszi a "Mi a ménkűt vegyek fel…"-ért :-)
Bizony, mint a jó öreg Georges Brassens is megírta, manapság már nem tudnak oly változatosan kifakadni az emberek - ez is egyen- lett :-(
A franciául értőknek itt a refrénjében (ha jól számoltam) 32 régies elkanyarintást tartalmazó nóta - a szöveg begépelője viszont sok hibát (nem vétett, hanem) követett el…
www.youtube.com/watch?v=cr4PINpTSW8

Egy másik nótájának feldolgozása - nekem nagyon tetszik :-)
www.youtube.com/watch?v=D6s-bO8YPm0
A műfaji meghatározás magyarázata: "manouche" a francia elnevezése a magukat "sinti - cinti" -ként említő, manapság főként spanyol- és franciaországban, meg a kettő között muzsikáló, sokszor dzsesszt játszó romoknak. Magyarul Szintók-nak nevezzük őket.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szintók
Lásd a "kultúrájuk" címszót a nevekhez :-)
A "musette" pedig egy, még az 1940-es években is divatos francia táncnak.

@cyan: Akkor értem már az öltözködésedet... :)
A gimiben még kötelező volt a köpeny, annyi engedménnyel, hogy hordhattunk pirosat is. Az egyik osztálytársam osztályfőnöki intőt kapott, mert kilakkozta a körmét. Ilyenre nem vetemedtem. Külön igazgatói engedély kellett, ha nyolctól tízig szerettünk volna moziba menni. Nyáron azért lazább volt minden. Bár akkor, ha jól emlékszem, hatkor kezdődtek a diszkók és tízig tartottak. Nem mintha nem rosszalkodtak volna azok, akik akartak ebben az idősávban...
Mi is tanultunk szabni-varrni. A szoknya hossza nálunk is térd alatt ért. De készítettünk kalapácsot és fokost is :) Azt egy másik gyakorlati foglalkozáson. Ha esetleg jelentkezne egy Buga Jakab, tán még fel is tudnám fegyverezni.