Köszönöm, nagyon tanulságos volt a link is. Elgondolkodtató az is, hogyan jutottunk el az egykor a sátrak (!) falai mellett lelógatott harmatfüggönytől a jéghideg falakat hőszigetelő (és persze díszítő) fali textíliákon át a textil falikárpitokig, majd a kézi gyártású papírtapátáktól a "hengerelt" fal díszítésig (ami nyilván elveszítette korábbi funkcióit, csak látványként alkalmazták…) végül pedig az iparilag előállított tapétacsíkokig és (jobb esetben?) a papír poszterekig.
Más esetekben a falakat háttérként használó festményekig - grafikákig - fényképekig - műnyomatokig :-)
Végül: vannak, akik a pucér falakat kedvelik, mások meg a falakat elfedő bútorokat. Jómagam a könyvesfalakat kedvelem leginkább - s a legszomorúbb látvány egyik (felújítás közben lévő) kastélyunkban a gyönyörű könyvtárterem üresen tátongó polc-sora… az egyes részek fölött még megvannak a feliratok, amik jelzik: milyen könyvek álltak ott egykoron…

Hmmm, hát igen, nem párévenkénti cserére volak akkoriban berendezkedve. :)
Gyönyörűek tudnak lenni a bársony tapéták is.
Bár nekem inkább sima festett fal jön be, valami pasztellszínnel megbolondítva.
(Mikor kicsim szobája készült, akkor fehérbe kevertünk barnát, és a végeredmény csodás barackszín!!! lett. Utána már csak azon izgultunk, nehogy mégis fiú legyen. :D)