Szép vasárnap reggelt!
Érdekes számomra a történet. Már meséltem, hogy a Sebes-Kőrösön kajakoztam 15 km-t két éve, először és utoljára. Ennyi tapasztalatból nekem nem nagyon jön le, hogy mi történhetett. Ugyanis sekély, sziklás-köves részen nem a fulladás a fő veszély borulásnál. Mély vízben is csak akkor, ha nem tudod kiolani magadat, vagy egyensúllyal visszafordulni. Én mély vizet sejtek, csak a kioldással lehetett a gond...ebbe a szituációba így vasárnap reggel bele sem merek gondolni...

Fantasztikus a képriport! Mint mindig...

@nemvagyokmesterszakacs: Jóreggelt, köszi, köszi :-)

A túlsó parton,a Királyi palota árnyékában álldogálók összetétele után ítélve legénybúcsú lehetett. Szerencse, hogy tapasztalt vezetőt béreltek, mert az esküvő hosszú másodpercekig kétséges volt.

A Mälaren tóból a Keleti-tengerbe vezető vízmeder olyan 1-2 méter mély lehet, a fejbeverés kockázata elég csekély. Emberünk a habba mártotta az evezőt és rákot fogott, utána lebénult, várta a segítséget.

A Seen in Stockolm blogon (jobbra fent a Hobbiszakács link mellett) nagyobb képeken lehet követni az eseményt.

Drámai lehetett! Ez a verzió - lakóhelyem földrajzi körülményeit tekintve - nem jutott volna elsőként az eszembe. Ritkán van alkalmunk a városi tóban rákot fogni...:))
Nem veszélytelen sport, az biztos!
Mindig ott vagy a kellő pillanatban a drámai vagy kevésbé drámai, de érdekfeszítő "jeleneteknél" a gépeddel. Nem hiába vagy Skandikamera...:))
Nekem is lesz egy képes posztom, még nem tudom, hogy kitalálósdiba, vagy csak röviden kommentált képriportban fogalmazom-e meg. Sajnos be kell látnom, hogy nem vagyok túl jó fotós, például csak itthon derült ki, hogy lesznek-e használható képek...a napsütésben semmit nem érzékeltem sem abból, hogy mit fotózok, sem, hogy milyen lett a végeredmény. Maradok a fakanálnál! :)

@nemvagyokmesterszakacs: A Skandi magyarázatában szereplő rákot nem lehet megfőzni - fel is kopna az állunk :-)
Feltétlenül igazad van viszont a lakóhely szerinti illetékességben - bár ismertem olyan embert, aki a Balaton partján lakott, de sose tanult meg úszni - mert minek? Ott a csónak… :-)

@Mormogi Papa: Most már valaki árulja el, hogy mi történt, amikor "rákot fogott". Eredendően nem értettem ezt a momentumot, de abban biztos vagyok, hogy a hétköznapokban velem akkor is ritkán fordulna elő! :)))

Egyébként az ilyesmit nem nagyon értem, mármint, hogy valaki nem tud úszni. Én úgy nőttem fel, hogy 5-6 évesen egy emberpalántának írni, olvasni, úszni, korcsolyázni és normálisan beszélni illik. El sem bírom képzelni, hogy miylen lenne, ha nem tudnék úszni...:))

Szép napot!

@nemvagyokmesterszakacs: Én kizárólag víz alatt tudok úszni, azt is helyben, tapodtat sem haladva. Ez komoly. Fazekas barátnőm egy grafikáján meg is örökített :)
Nem félek a víztől, nagyon szeretek benne lenni, víz alatt is elvagyok, de úszni valahogy nem tudok megtanulni.

Megyek, mert írni megtanultam és most jó sokat kell, no meg a munkahelyem is vár...

További szép hetet, remek fotókat, jóízű beszélgetéseket kívánok!
Puszó :)

Egyhelyben a megfelelő szó, natürlich...,
excuse me, mon ami et mon amie.

@nemvagyokmesterszakacs: Úgy tudom, hogy a kajakosok/kenusok akkor szoktak "rákot fogni", amikor túl mélyen nyúlnak a vízbe, és belefordulnak.

Érdekes, hogy úszni magamtól tanultam meg - de nem is úszok jól/gyorsan. :-)

@fiam: Víz alatt helyben úszni sem könnyű!

Megörökíteni :-)

Sebaj, ha nem laksz tengerparton, akkor nem is vevődik észre. Ott meg az úszástudás sem segít - jóbarátom a Copacabanán járt, látta a piros zászlót, de kihagyni nem tudta az alkalmat. Az áramlat kivitte a nyílt tengerre, a mentők távcsővel figyelték a küzdelmét. Egy óra múlva ért partot.

@skandikamera: Köszönöm az infót, mert fogalmam sem volt róla. Egyszer kajakoztam egy aránylag nehéz pályán és végig csináltam, nem is rosszul. Csak annyit teszteltek, hogy ki tudom-e oldani magamat, és megkérdezték, hogy tudok-e úszni...:))Annak tudom be, hogy időben erre neveltek. Így én is így nevelem a gyerekeket. Soha ilyen helyzet ne fogja meg őket. Én ebben látom a körkörösséget és a megoldást! :))
Az már egy érdekes kérdés, hogy a gyermekeitek jól úsznak-e.

Engem is sokszor meg akartak tanítani úszni. A doog ott bukott el, hogy mindig tartani akartak alulról - a hasamat fogva. Erre elkezdtem röhögni és benyeltem a fél medencét. Idővel letettek róla. Aztán gimnáziumban egy osztálytárs (aki minden nyáron versenyeken vitorlázott) azt mondta, ez így nem jó - és kábé tíz perc alatt megtanított úszni. Természetesen hozzám se ért - csak a partról dirigált :-)
Amennyire tudok úszni, azt neki köszönhetem - meg némi gyakorlásnak. A lányomat már hozzáértő úszótanárhoz vittem :-)