Ez olyan "Állj, ne tovább és húzódj le" mozdulatnak látszik.A rendőrcsajok ott is csak a jobboldalon ülnek?

@Stegal: Érdekes észrevétel, ezentúl figyelni fogom :-)))

Szigorú tekintet, minimál ékszer, rövid körmök. Nekem olyan pitbull-szerű néninek tűnik, akit nem lehet elgyengíteni semmilyen "mesével", ha elkap. :)))

@Enchantée: A rideg külső olykor rideg belsőt takar...

@fiam: Megállapításod megfontolandó... :-))

@Enchantée: Rádnéz, és egyből elmúlik a mesélhetnéked :-)

@skandikamera: Rámnéz és elmúlok... :)

@skandikamera: Tapasztalat...
Nekem nem múlik el a mesélhetnékem, nemsokára mesélek erről, jó?

@skandikamera: Jelentem, végeztünk az ebéddel és az ebéd is velünk. Javaslatod alapján jártam el, ennek köszönhetően (meg egy picit a sütőnek és nekem is) nagyon finom lett a pácos-sült csirkeszárny. Nem érződött ki a balzsamecet, a lekvár pedig annyira kevés volt, hogy csak az a nagyon guszta és finom nyűlós állag kötötte a húst a tepsihez, nem égett oda. Viszont a hús átvette a pácanyagok ízét, s omlós puhára sült.
Készítettem még rántott karfiolt és rántott tarját, hogy a prózaibb ételek se hiányozzanak. Mindezek mellé krumplipürét készítettem, amiben szintén volt egy kis csavar. Tejszín illetve tejföl helyett mascarpone sajtott tettem és egészen csodálatos íze lett tőle. Nem beszélve arról, hogy muszáj volt a tervezettnél kicsit többet enni belőle, mert olyan selymes-lágy textúrája lett, hogy állandóan ezt akartam érezni a számban :)
A leves vaddisznóhúsból készítettem: húsos csont főtt a fazékban. A vaddisznót mi vágtuk, hogyhogy bőséggel hagytunk husit a nyakán (vagy min) és egyéb csontos alkatrészein. Ez meg is hálálta magát :)
Neoex nyitott egy üveg száraz vörösbort, amiből ketten ittunk egy decit. Ez pont elég volt, most is piros az orcánk, mint a pulyka lebegője.
Egyetlen hátránya van a mai ebédnek. Személyes tragédiám, hogy kissé elsiettem egy teljes ételsor elfogyasztását, hisz tegnap még halványan megvajazott zsemlét ettem.
Király lettem a trónon, pedig sosem akartam más, csakis királynő lenni... :)

@fiam: Ha jól értem, amilyen gyorsan jött, olyan sebesen távozott? Nem kár a mascarponeért?
:-))

@skandikamera: Minden nézőpont kérdése. Amíg tartott bennem, jó volt... :) Megtenném, újra meg újra :)

Nekem elsőre az ugrott be a képről, hogy: Ideális pályaválasztás! A kép pedig ehhez tökéletesen rögzíti a pillanatot! Nagyszerű (mint mindig!:)
Én ma nagyon "alapra" vettem a figurát az ebéddel kapcsolatban, gyors ebédet készítettem. Szép nagy tanyasi csirkecombokat töltöttem karamellizált húsos szalonna, lilahagyma, házi friss morzsa nyers tojás keverékével, sok vajjal és némi firss kakukkfűvel. Fokhagymás-kakukkfüves fűszervajjal kencéltem be, durva tengeri sóval szórtam meg, majd pirított, apró rózsaburgonya ágyra ültettem a tepsiben. A rózsaburgonyát még pirítás közben összeforgattam egy kis héjas, de magozott "nyári almával", citrom, és vöröshagyma gerezdekkel, és természetesen friss kaukkfűvel. Együtt pároltam, sütöttem ropogósra tepsiben a húsokkal. Természetesen héjas fokhagymát is tettem mellé, hogy amikor a sült héjas almát a sült hagymával és a fokhagyma velővel egyszerre kóstoljuk, akkor ne érezzük a hiányát az uborkasalátának:). Ja, még két csirkemellet is töltöttem apró piroshúsú paprika kockákkal, frissen őrölt borssal elkevert bivalymozarellával, és vékony húsos szalonnába tekertem, ez is a tepsiben sült a többiekkel. Nem volt rossz:)
A marha bouillon azonnal készen van, kivételesen ma a levest vacsorára esszük. A főtt "lyukascsontos" húst osso bucco-hoz szokásos alapban fogom felsütni vacsorára. Addig ejtőzök egy kicsit!...:)
Esküszöm gyorsabb volt megfőzni, mint most "dióhéjban" elmesélni, hogy mit főztem!
:)

@nemvagyokmesterszakacs: Nyámi :-) A marha alaplét lefagyasztod?

@skandikamera: Ezt most nem. Alaplének borjúból szoktam főzni, nem is akármilyet. De az nem is igazán alkalmas levesnek. Egy részét tovább sűrítem és jégkocka fagyasztóban elteszem. Az az én leveskockám. Visszatérve, szegfűszeggel fűszereztem a méregerős marha erőlevest (kevés zöldséggel készült), két kiló cuccból 4 tányér erőleves. :)
Fürj tojással, rezgős, nyálkás részeivel és színhússal tálalva. :) Ezzel a fűszerezéssel már alkalmatlan alaplének.
Végül a szín, főtt lábszárhúst (a család kérésére) egy hagymás-húsos szalonnás, kakukkfűvel fűszerezett alapról indított, saját levesével hígított és felturmixolt trutyiban pároltam, miután sózva, borsozva hirtelen felsütöttem. Végül créme fraicével krémesítettem, sűrítettem. Vajas nokedli társaságában tálalva.
Az osso buccot nem tudom a családdal megszerettetni, egyébként sem lett volna főtt húsból az igazi. Ez így jobb lett.
No, vége a főzőcskének, van énnékem más témám is!
Komolyan mondom, ha ilyen típusú nő lennék, mint a hölgy a képen, tuti én is rendőrnek állok.
Majd elárulod a szitut, hogy kit próbált csitítani a szigorú rendőrnő ( az anyósülésről:) ?

@nemvagyokmesterszakacs: Mmmmm... azok a rezgős, nyálkás részek...

A rendőrkocsi a Királyi palotába tartó díszőrségnek biztosította a szabad utat. Nyár volt, meleg. Ha megtalálom, akkor beteszek róluk is egy-két képet.

@skandikamera: Nagyszerű képek, főleg a "hoszzú" kép. A pillanat szempontjából továbbra is az első viszi a prímet nálam.

Nem egy tipikus svéd nő ez a rendőrnő, jól gondolom? Legutóbb a Polarison olvastam a svéd nőkről érdekes dolgokat a kommentekben.
:)))

Én nagyon szeretem az egyenruhát, olyan elegáns tud lenni... Jó, egy kukás egyenruha nem annyira. ;) Bár anno, mikor unokatesóm sorozásán voltunk, nekem a sok száz ember közül nem sikerült rájönnöm, melyik is ő, annyira egyformák voltak, pedig ő elég jelentőségteljes alakkal rendelkezik minden téren. :) A katonai zenekarok által játszott melódiákra is bukom ám! :D

@Enchantée: :DDD

Hmmm, a kékruhásokról eszembe jut egy vicc, amit elmesélni is ciki... A lényege, hogy alakzatban díszlépést csk egyetlen náció tud tökéletesen kivitelezni - na jó: kettő, de egyiket se kedveljük...

A "marching band" már más tészta. Náluk a dolog nem erről szól. Viszont az utolsó képen látható líra alakú metallofon (merthogy fém lemezek rezegnek, nem fa, mint a xilofonban) egy emléket idéz... 1965, Nieukerk (vagy hogy is írták). Vasárnap reggel menetelő zenekar ébresztett minket, köztük egy ilyen hangszeren játszó egyén. Korábban csak a Varázsfuvolában láttam ilyet.
A mezővároskában aznap volt a helyi lövészegylet ünnepnapja. Furcsa dolog, kisgyerekként nem sokat értettem belőle, de ez valamiképpen a civilek sportja, akik megmutatják, hogy szükség esetén azért meg tudják védeni magukat. Egyben felelős eszközhasználatra oktat, a versenyszellem is benne van - szóval van haszna. Valamikor minálunk is volt kultusza - de aztán jött az a korszak, amikor még a búvárok, vitorlázórepülők, rádióamatőrök is csak a hadsereg ellenőrzése alatt működhettek (Magyar Honvédelmi Szövetség...) és még a parittyához is engedély kellett...
De a hangszer a lényeg: szabadtéren akkor hallottam ezt először - és utoljára. Hogy minálunk miért nem használják - az titok :-)

@Enchantée: Én (meg)értelek!
:)

Jóóó reggelt!

@Mormogi Papa: Köszi a történetet!

"még a parittyához is engedély kellett..." - Utólag kiderült, hogy nem is volt olyan rossz dolog. A tabloid újságokon és az őrülteken kívül nem hiszem, hogy valakinek hiányzik a lövöldözés.

Napsugaras vasárnapot mindenkinek!

Mindenki jól teszi, ha ezt a csodás napot részben, vagy egészben házon kívül tölti. Nálunk csodás, szikrázó napsütés van, úgyhogy megyek is tovább, még délután is levegőzünk egy kicsit.
Ha van kedvetek, akkor nézzetek be hozzám, van új poszt.
:)