Jó reggelizést :-)

A terrakotta hadserg-kiállításról itt lehet videókat találni:

www.google.com/search?q=terrakottaarmen+stockholm&hl=sv&prmd=v&source=univ&tbs=vid:1&tbo=u&ei=gUfeTLXVK4qUOtfRqZgP&sa=X&oi=video_result_group&ct=title&resnum=10&ved=0CGsQqwQwCQ

A kiállítás színhelye a Stockholm központjában levő Kelet-Ázsia Múzeum alatti sziklabarlang, ahol egykor haditengerészeti irányítóközpont volt.

Gyönyörű, fennkölt, lenyűgöző! :)))

@skandikamera: Magam is szívesen megnézném - akár Stockholmban is :-)
A barlangi ötlet meg kitűnő! Főként, ha amúgy is közel esik a Múzeumhoz. Bárcsak minden régi, hasonló intézmény hasonló jó hasznosításra találna! Egyelőre nálunk még a Rákosi-atombunker sem látogatható; pedig az emberek akkor talán rájönnének, hová lett az a sok beton, meg a ki nem fizetett bérek, ha az ígért Metró nem készült el... Pedig mekkora felhajtás volt! Már előre elkészítettek a porcelángyárak rengeteg dísztárgyat több változatban is, amik már az elkészült, átadott metrót ábrázolták...
Ebből a szempontból nem sok minden változott :-)
Határozzat izgalmasak a nagyon eltérő stílusú figurák: a "kentaurok" és a "törpék" meg az utolsó képen a - mik is? - tán rabszolgák???
Az ötödiken az a fenyegetőn rájuk irányzott számszeríj mekkora? Emberi léptékű vagy társzekéren hordozott??? Egyszer láttam egy rajzot az akkori kínai hadseregben a lovas tiszteknek rendszeresített (!!! Igen, már akkor!) egykezes számszeríjról, ami "maroklőfegyver" volt - és megdöbbentően hasonlított a markolata a mai sportlövő pisztolyokéra. Egyetlen kivétellel: az "elsütőbillentyű" (köznapian: ravasz) nem ott volt, ahol manapság - és ez biztosabb célratartást adott, ugyanis a hüvelykujjat felemelve "sütötték el".
Kedves Skandi, ha láttad Erdélyben azt a régi, emlékeim szerint "Ţinta" névre hallgató játékot - no, annak működött hasonlóképpen a rugót elengedő mechanikája :-)))

@Mormogi Papa: Hűha, most úgy járam mint a finn szomszédasszony, aki úgy húsz évvel ezelőtt átjött elmesélni a Peruban töltött szabadságának az élményeit. Véletlenül épp nálunk volt egy barátunk (magyar), aki részletes és szakszerű magyarázattal szolgált az albumban sorakozó képekhez. Soha nem járt Dél-Amerikában, de az ismert tájakról, épületekről és műkincsekről még a legapróbb részleteket is a fejében hordozta.
Kívülálló számára egyáltalán nem volt nyilvánvaló az, hogy melyikük volt Dél-Amerikában.

@Mormogi Papa: Az íj kb. 1-1,5 méter hosszú, a mögötte sorakozó "hadsereg" egyénei kb. 50-60 cm magassággal dicsekedhetnek.
A Tinta - cintának olvassák, célzást jelent - játékra/játékszerre nem emlékszem, csak a turca - olvasd curka - játékra, ami a basebollra hasonlit, annyiban, hogy egy arasznyi fadarobot bottal felpergettünk, és a levegőben egy suhintással olyan messze ütöttük, amennyire csak tudtuk. Már ha eltaláltuk.

Az utolsó képen 20 miniatür katona, és közéjük vegyúlve, két karikalábó mongol lovas (ló nélkül) látható.

A fényképeket tompított világításban, üvegfalon keresztül készítettem. (Villanófény alaklamazása a tükröződés miatt értelmetlen.) Felcsavartam az ISO-t (érzékenységet) 1600-ra, lélegzet visszafojtva, katt.

MORMOGI PAPÁT ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG SZÜLETÉSE NAPJA ALKALMÁBÓL!!!

Úgy van!

MORMOGI PAPÁT ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG SZÜLETÉSE NAPJA ALKALMÁBÓL!!!

:-)

Volt reggel tortás-gyertyás ébresztő, vagy nem szokás arrafele?

@fiam: @skandikamera: Hál'Istennek nem - legalábbis amerikai módra nem :-)
Egy kicsit hamariak vagytok: van még négy egész nap addig - a család e hét végén nem ünnepel, a jövő héten ki tudja? Még titkolódznak :-D
Az amarikai módit volt szerencsém élőben láthatni: forgatás ebédszünetében az amerikai mikrofonoslány (aki egy igen jó kazettával ajándékozott meg később - így ismerkedtem meg a Grateful Dead együttessel) egy jókora tortával lépett a "főnökéhez", a hangfelvevő Hangmérnökhöz - aki egyből menekülőre fogta a dolgot, de hiába: a torta a fejéhez vágódott. Mindez a Dohány utcai zsinagóga fala előtt, a nyílt utcán... Mosakodásra persze nem sok lehetőség kínálkozott :-)))

@skandikamera: Az a "Curka" a leírás alapján a mi métánknak felel meg - de mondták rótának is egykor. Már az én gyermekkoromban sem igen játszották, mivel igen sok hely kell hozzá :-)
Több változata volt, a "longaméta" a távolra ütést díjazta (hány ütőhosszra sikerült elütni a hegyes végére csapva a levegőbe felpenderülő "bige" második megütésével), de volt célbaütős és kiejtős változata is.
A "bige" pedig egy mondkét végén hegyesre faragott kör-keresztmetszetű fa rudacska volt.
(Hogy az ilyen anyagot miért hívja a szakzsargon "gömbfának", az nekem rejtély...)
A számszeríjnál nem látom, hogy hosszabb-e, vagy a szélességét kell 1 - 1,5 méteresnek értenem :-( Ha a hossza annyi, akkor ember használja, nagyjából úgy, mint a puskát. Ha viszont a szarva másfél méter, az kicsit nagy erre a célra. Normál íjnak nem:-) Az lehet akkora, mint maga az íjász - sőt, a japán aszimmetrikus íj még nagyobb is.
hu.wikipedia.org/wiki/Jumi
:-)))

Méta! Ez a helyes kifejezés. A bigét úgy fektettük, hogy az egyik vége a földbe vájt lyuk fölé kerüljön. Ráütve szépen felperdült, aztán suhi! :-)

Most, hogy mondod, az íj lehet, hogy nem 1 -1,5 méteres, sőt biztos, mivel maga az üveg "monter" sem szélesebb 1,5 - 2 méternél.

@skandikamera: A földbe vájt lyukat valóban kifeledém :-) Bár a leírásom szerint egyes helyeken ellenkezőleg: apró dombocskára tették, úgy csaptak a hegyes végére...