Örülök, hogy észrevétlenül kezdünk visszasodródni Hobbiszakács birodalmába! Már majd' éhen haltunk!

A szakácsok könyvében nagyszerű útmutatás található a hagyományos buggyantott tojás elkészítéséről. Én is így készítem.

Skandi, nem szeretted gyermekkorodban a tojáslevest? Én imádtam! A savanyú leves buggyantott tojással a legzseniálisabb. Úgyhogy én nem idegenkedem a savanyú íz és a buggyantott tojás összefüggéstől! Mi több, nekem így kerek.
Ez persze semmit nem jelent, aki nem szereti ezt az íz összefüggést, az főzi a buggyantottat stockholmi módra! :)

Istenien néz ki!

@"saját levében": Yes! :)

@nemvagyokmesterszakacs: Én a káposztalé leves alatt a savanyú levest értem .Savanyú káposzta levét ízesítem sonkalével és teszek bele amit akarok Pl.:sonkát, buggyantott tojást, virslit.Ha olyan kedvem van akkor mindenből egy kicsit.Ha Skandi féle buggyantott tojást teszek bele,nem lesz rongyos és a tálalásnál nekem nagyon számít.Számomra az ételnél 40 % a tálalás . Témánál maradva.Szenzációs a Skandihobbiszakács alkotása.Ez reggeli ,uzsona, vacsora fő fogásaként csodálatosan tálalható,nem beszélve arról,hogy a variációk halmazát nyitotta meg.Tojásnál a sárgája jellegzetesen kellemes ízű a fehérje jellegtelen,így olyan ízt adhatunk neki amilyent akarunk.

@nemvagyokmesterszakacs: Három étel nevének a puszta említésétől borzadok össze: a köményleves, a pirított gríz és... igen, a tojásleves. A fizetésnap előtti ínséges napok ”eddmegételeinek” közös nevezője a jellegzetes kantinszag mellett az is volt, hogy a krumplifőzelékkel és a bablevessel ellentétben nem lehetett ízlelőgumókat elbolondító lilahagymával enni őket. Lehetett volna, de nem passzolt az ízviláguk. :-)

@"saját levében": Őszintén, nekem is nagyon korgott már :-)

@piszt-ráng: Örülök, hogy felhoztad a tálalás előnyeit. Buggyantottban legtöbbször félárbócosra és félkeményre sikerült tojást ettem. A receptekben olvasom, hogy tálalás előtt ollóval vagdossuk róluk a rojtokat.

Batyuban sorozatban gyártom a szimmetrikus, és az "épp jó állagú gombócokat". (Igaz, hogy a Zasszony egy ideje nem akar hallani róluk.)

@skandikamera: Én mindhármat kedvelem!
Persze a San Danielle sonka mellett, de nem előtt, vagy után. De említhetném a beluga kaviárt, vagy a Benedek tojást. Talán ezért is érzek magamban belső biztatást, hogy nem vagyok részrehajló gasztronómiai észosztó! :)

@nemvagyokmesterszakacs: A gyermekkor élményei meghatározók. A pirított gríz néha túlpirult, a köményleves pedig a betegséget is eszembe juttatja. Erőleves híján néha azt kaptam :-) A tojásleves talán a rántás miatt nem szerettem. Érdekes módon a tökfőzeléket és a répafőzeléket imádtam, az utóbbit a mellé kapott tócsni miatt.

Ma bundáskenyeret vacsoráztam. Sózva, egy pohár kefirrel. Utólag elgondolva sóskafőzelékkel még jobb lett volna :-)

Írtam/mondtam már, hogy Bpesten az utóbbi 5-10 évben a legfinomabbat a Főzelékfalóban ettem?

Akkor az ebédemet is bevallom: olajos tonhalkonzerv sok citromlével, és friss baguettevel. Jártam a polcok között, megláttam, és eszembe jutott, hogy réges-régen fejedelmi vacsorának számított. Ettől még a tonhalak nem halnak ki :-)

@skandikamera: Ezek szerint nagyanyáim túl jól főztek, mert a gríz nem pirult túl, és a rántás sohasem volt sok sem a levesben, sem a főzelékben. Főleg, hogy többet csak habarással készítettek. Viszont innen vettem a tudományt is ... :)
Én mindenevő vagyok, csak egy a lényeg, legyen jól elkészítve! :)
Mintha ezt elsütöttem volna már az oldalaidon ... :)

(Tonhal is jöhet, nálam mostanság is fejedelmi étek! :)

nemvagyokmesterszakacs.blogspot.hu/2012/06/mikor-lenne-salataszezon-ha-nem-most.html

nemvagyokmesterszakacs.blogspot.hu/2012/05/tonhalsalata.html

@nemvagyokmesterszakacs: Ismétlés a tudás nagyanyja :-) Akkor a rántás a ludas, emlékszem, hogy barna volt, a szagát is érzem :-( És, hogy hideg vízzel kellett felereszteni. Annak az ízét lehetett hagymával "elbolondítani". (Én habarással vagy creme fraichevel dúsítom a dúsítanivalót.)

Régen az újsonsült fiatalasszonytól - naiv képet vágva - meg szokták kérdezni, hogyan szereti a férje: rántva vagy eresztve?
:-))

@skandikamera: hasonlóképp. Mormogiéknál ezek szerint pont fizetésnap előtt lehettem rendszeresen, mert anyukája előszeretettel főzte a köménymaglevest, hol buggyantott tojással, hol pirított kenyérkockával. Megettem, mert jólnevelt voltam, de nem tartozik mai nap sem a kedvenceim közé. Mi több, amióta a fakanál az én kezemben van, soha, de soha nem főztem rántott levest.
Mormogi, végülis kiderült, mi lehetett a suhantott leves? Vékony rántáson a rántott leves?

@cyan: Azokat a rémes, pirított kenyérkockákat sikerült elfejtenem... erre most... :-(

:-))))))))

@skandikamera: Bocsi, de nekem is ez a rántott leves hozta fel a felszínre. Hja, az erdélyi ősök....

@cyan: "Hja, az erdélyi ősök.... "

Lehet benne valami... :-)

(Most már nem változok vissza Skandivá, hanem bontok egy sört, és leülök a Tv elé. Ha el nem felejtem...)

:-))

Jó éjt!

@skandikamera: Hát igen"a Zasszony egy ideje nem akar hallani róluk) koleszterin meg egyéb mellékhatások,meg a jóbol is megárt a sok!!

Persze mindenkinek megvan a maga emléke története, kinek ilyen, kinek olyan.
Én úgy tudom, hogy a rántást "is" a franciák találták fel, és még mindig ők a csúcsgasztronómia atyjai, ahogyan a Bocuse d'Or a jelenkorban is tükrözi.
Továbbra is azt tartom, hogy mindennek az a lelke, hogy jól kell csinálni. A rántást és a tojáslevest is. Ahogyan bármilyen más ételt, vagy eljárást.
Gyermekkorom egyik kedvenc levese, melyet számtalanak barátnőmnek szoktam "házon kívül" is megfőzni, ha tápláló diétára szorulnak, mondjuk egy mandula műtét kapcsán:
nemvagyokmesterszakacs.blogspot.hu/2010/10/leves-vagy-gyogyir-fokhagymas.html

Már gyermekkoromban sem szórt bele nagyanyám szárított kenyérkockát, lehet, hogy ezért nem ment el tőle a kedvem ...

Vagy egy másik gyermekkori levesélmény, mely minden karalábé szezonban az asztalra kerül:

nemvagyokmesterszakacs.blogspot.hu/2010/09/retro-kajak-kicsit-maskepp-avagy-hogy.html

A panírozott tojásra visszatérve pedig, nincs új a nap alatt, Skandi nyitott kapukat dönget!
Nálam mindenképpen! :))