Éveken keresztül tekintélyes jávorszarvas fenséges körvonala józanította ki a lakásunkhoz közeli tengeröböl vizén száguldó motorcsónakosokat. A vizijárművek vezetői ugyanis nem mindig veszik figyelembe azt, hogy észak felé haladva jobbról, dél felé haladva pedig balról kell a vörös bóját megkerülni.
A jávorszarvas szobor alkotója, a part menti házak egyikében lakó művész, egy kiszuperält kazánból kalapálta-vágta ki az Edsviken öböl jellegzetes alakját.
A szobrot telente leszerelték, újra festették, hogy nyáron egy friss, vidám szarvas figyelmeztessen a víz alatt leselkedő veszélyre. Tavaly hiába vártuk, nem tért vissza.
Télen többször átjártam a túlsó partra. Éppen a jégen piknikezőket fényképeztem, amikor a parton álló csónakház falához támasztva rábukkantam a rózsaszín jávorszarvasunkra.
Ramaty állapotban volt, beszédes tekintete az átélt viszontagságokról és a tűrhetetlen viszonyokról panaszkodott.
Hazaérve klaviatúrát ragadtam, és megcéloztam mindkét part önkormányzatát. Részletesen ecseteltem azt az érzést, amelyet a jávorszarvas távolléte kelt a két part lakóiban. A helyzet normalizálását megkönnyítendő, megjelöltem a pontos lelőhelyet. (Azóta sem kaptam választ.)
Idén Skandináviában nem tartották meg a nyarat, ami nem akadályozott meg abban, hogy a "szarvaszátony" közelében levő szirten horgásszunk, és rögtönzött tábortűz parazsán szalonnát süssünk. A romantikát csak néha zavarta meg a zátonyon felakadó motor hörgése. A pórul jártak halk káromkodások közepette eveztek ki a kezükkel a partra.
Két héttel ezelőtt a parton sétáltam, és azt hittem, hogy rosszul látok. A jávorszarvas megint a helyén állt. Igaz, hogy kisebb lett, alacsonyabb, úgyhogy térdig áll a vízben. Lehet, hogy éppen akkor állították fel, és a csónakos éppen az utolsó simításokat végezte.
Az mellékes, hogy egy dühös – és befolyásos – motoros ordította le a fejét valamelyik kommunális tisztviselőnek, vagy a szobrász lépett megint akcióba. Fő az, hogy a víz közepén ismét ott áll a jávorszarvasunk!
Utolsó kommentek