1. Turistairodák brosúrája:
Ha nem láttad a sivatagot, akkor nem láttad Dubait! A sok felhőkarcoló és egészségtelen kipufogógáz után sima homokdűnék és csend vár rád. Útközben átéljük a homokdűnéken való rallyzás örömeit, a „harcot az ember és a gépe között”. Közben időt szakítunk egy tevefarm meglátogatására, ahol kielégíthetjük a kíváncsiságunkat. Átéljük a naplementét, melynek páratlan látványa csodálatos hangulatot teremt. A kirándulás végső célpontja egy valódi beduin falu, ahol hagyományos arab ételek, grillezett finomságok várnak. Vacsora után bemutatják nekünk a hastáncot, miközben a vízipipa (shisha) füstjét élvezzük.
(Hát nem ígéretes?)
2. Egy blogbejegyzés (a szerző nő)
Az első sivatagi szafarit a barátnőmmel éltem át. A leírás szerint tökéletes kirándulás csupa jót ígért, minden olyan „arabságot”, amit a turista csak kívánhat magának
Hogy milyen volt? BORZASZTÓ! Először is azért, mert a négykerékmeghajtású Fordnak a harmadik, egyben utolsó üléssorában kaptunk helyet, nem láttunk semmit, és ennek köszönhetően rosszul éreztük magunkat. Másfél órán keresztül fel-alá robogtunk a dűnéken. A mellettünk ülő hölgy kiugrott az autóból, hogy ne hányja le az előttünk ülőket.
Sofőrünket ez zavarta legkevésbé. A másik autó beragadt a homokba, ki kellett húzni. Utána folytatódott az eszeveszett rally. Ide-oda röpködtünk, sajgott a nyakunk-hátunk.
A tevefarmon megálltunk, és kiszálltunk. Idegenvezetőnk, aki a brosúrával ellentétben egy világnyelven sem beszélt, egy-egy darab kekszet nyújtott át nekünk. Azt gondoltuk, hogy a rosszullét ellen van, ezért azonnal bekaptuk. Utána kiderült, hogy a csóró tevéknek volt szánva. Odavánszorogtunk a tevékhez, hogy lefényképezzük őket. A tevepásztor a nagyobb hatás kedvéért jó nagyot rúgott az egyik dögbe, amire ez felpattant, és elvágtatott. A többi teve követte a példáját. Ők jobbra, mi balra rohantunk. Vezetőnk úgy vélte, hogy kiismertük magunkat a tevékben, és megértünk egy újabb dűnerallyra. Tiltakozásunkat nem vette figyelembe. Sietnünk kellett, ha a naplementét meg akarjuk nézni. Ki akarná azt elmulasztani? Úgy-e hogy senki.
Nagy nehezen elérkeztünk a beduin faluba. Végre stabil földön álltunk. Asztalhoz ültünk, azaz feküdtünk, és vártuk a vacsorát. Este nincs meleg a sivatagban. Azt hittük, hogy megfagyunk. Egy óra múlva jöttek az étellel, ami ízletesnek bizonyult. A hastánc is nagyszerű látvány volt. Fél tizenegykor asztalbontás, és két óra múlva a szobánkban voltunk. Minden porcikánk sajgott, de olyan fáradtak voltunk, hogy nem törődtünk vele, és azonnal álomba mélyedtünk.
Hajnali 4-kor borzasztó gyomorgörcsre ébredtem, két órára rá mindent kipakoltam. Totálisan kiütődve nyögdécseltem. Barátnőm délben kezdett el hányni. Feküdtünk az ágyban, és nyöszörögtünk. Három nap telt el így. Életünkben nem hánytunk, fostunk és aludtunk egyhuzamban annyit. A barátnőm a kórházba került, ott tablettákat kapott, hogy haza tudjon utazni.
Dubai-i kalandunkat a ”harc a nő és a gyomra között” foglalja legjobban össze.
3. Blogbejegyzés (a szerző férfi)
Meg kell mondanom, hogy a sivatagi szafari eléggé túl van lihegve. Ja, nem a sivatag, és nem a mágikus naplemente, hanem a dűnerally. Kb. öt percig élvezetes, utána meg ugyanaz egész végig. A legjobb az volt, amikor hergeltük az arabot. "Mi az, csak ennyit tudsz? Nyomás, vadulj bele, mutasd meg, hogy nem vajból csináltak!" - kiabáltuk a fülébe, aminek következtében hátul ketten is hánytak. Hihihi… vagány, mi?
Utolsó kommentek